Búzacsíramálé, a szeptemberi TATI Origins története

Szeptemberben a TATI Origins a Felvidékre kalauzol benneteket, ahonnan ezúttal egy különleges, generációkon át öröklődő édességet hozunk el: a búzacsíramálét, más néven kőtést.

Mindössze néhány természetes alapanyag, csíráztatott búza, víz és liszt, mégis napokig tartó gondoskodás és türelem szükséges ahhoz, hogy elkészüljön. Számunkra pedig még személyesebb ez a történet: a búzacsíramálé séfünk, Soóky Gábor egyik meghatározó gyerekkori emléke.

Egyszerű alapanyagok, évszázados hagyomány

A kőtés elkészítésének tudománya generációról generációra öröklődött, és sokáig a vidéki konyhák egyszerű, természetesen édes fogása volt. Nem egy grammra pontos recept határozza meg: a búza minősége, a csírázás és a készítő tapasztalata egyaránt alakítja.

A gondosan kiválogatott búzaszemeket beáztatják, majd napokon át csíráztatják. A megfelelő pillanatban a csírát ledarálják, vízzel elkeverik és leszűrik. Az így kapott természetesen édeskés léhez liszt kerül, majd következik a hosszú, lassú sütés.

Föld, víz, levegő, tűz, ember

A föld adja a gabonát.
A víz életre kelti a búzaszemeket.
A levegő nélkülözhetetlen a csírázáshoz és a sütéshez.
A tűz alakítja a lassan készülő masszát édességgé.
Az ember pedig napokon át gondozza, figyeli és kíséri a folyamatot.

Ez a gondolkodás különösen közel áll a TATI filozófiájához: tisztelni az alapanyagot, követni a természet ritmusát, és életben tartani azokat a történeteket, amelyek generációkon keresztül fennmaradtak.

Gábor emlékeiből a TATI asztalára

Nem csupán egy tradicionális édesség kerül a TATI asztalára, hanem Gábor gyerekkorának egy darabja is. Mi pedig pontosan ezeket az emlékeket szeretnénk életben tartani: tiszteletben tartani azt, ami generációkon keresztül fennmaradt, és helyet adni neki a mai TATI asztalán.

Egy marék búza. Néhány egyszerű alapanyag. Napokig tartó gondoskodás. Generációk emlékei.

Gyertek, és kóstoljátok meg a Felvidék történetét a TATI-ban.